Prólólógus

Érezni.Szeretni. Szenvedni. Talán ezekre a szavakra a legjobb szó az igaz szerelem! Én Belly Warks éreztem már ilyet! De egy nap tönkre tett mindent! A legszőrnyübb rémálmomban sem gondoltam volna hogy ez fog velem történi. Nem tudtam hogy ennyi szenvedés várhat egy 17 éves lányra. De hogy nemcsak sajnálatott érezettek mondok valami mást! Voltam nagyon boldog! Talán a legboldogabb ezen a földön. Még lehetek boldog ? Kérdem magamtól minden egyes nap. Még lehetek igazán szerelmes? Hát,a második kérdésben nem vagyok biztos! Mikor ébren vagyok vagy mikor alszom,eszek,bulizok nem vagyok önmagam! Próbálom de nem megy! Sehogysem! Chad halála óta vagyok ilyen! A szerelmem halála óta! Az érzéktelenségem nem csak rám hat hanem a szüleimre is! Barátok! Ja,nekem olyanok nincsenek! Vagyis voltak csak mikor Chad elment nem foglalkoztam velük! Nekik a legnagyobb próblémájuk az volt ha nem tudtak vásárolni menni. Nekem viszont ennél nagyobb gondjaim voltak! Fájdalmasabbak! Ennyi a nagy bemutatkozásom! Nem egy tündérmese! Értem nem jön a herceg fehér lóvon mert értem már eljött csak meghalt! Tehát valóság! Itt bent ülök a szobánban zenét halgatva! Persze max hangerőn dübőrőg a zene de nem tudd érdekelni anyám kiabálása hogy halkítsam le. Nem fogom!
-Belly az isten szerelmére halkíts!-rontott be a szobámba anyu elég mérges fejel.
- Nincs hozzá kedvem!-vontam válat de anya mérgesen elkezdett papólni a FONTOS kötelezetségeimről! Már kivülről fújom az egész szart! De egy mondat megcsapta a fülemet,a hátam borsozni kezdet ,kiabálni lett volna kedvem!
-És elmész Londonba......