1.rész

-És mész Londonba....
Na nem anyámnak teljesen elment az esze! Én és London? Két külön világ! És az is marad!
-Hallod amit mondok?-förmedt rám anyám.
-Azt láttom hogy nyitod a szád ,de a hangok .Hát nem világosak!-nevettek a képébe.
-Na pont ezért fogsz menni!-sóhajtott fel. Látam rajta hogy komolyan gondolta de valahol belül nem akartam elhini! Anya megcsóválta a fejét és kiment. Magam elé néztem és gondolkozni kezdtem. Változni pedig nem fogok! Tudom kellene sőt biztos kellene hisz meleg a lábam allatt a talaj ! De. Nem.Tudok. Talán valamire várok ! Valakire! De inkább a halálra hogy együtt tudjak lenni Chadel! Nekem rá van szükségem!Másra nincs,főleg Londonra nincs! És anyám ezt
miért nem képes felfogni?
-Ebből elég!-jött be a szobámba anyám egy bőrőndel a kezében.
-Te kiakarsz dobni?-csuklótt el a hangom. Nem hiszem el hogy lehet anyám ilyen?
-Nem! Csak elegem van ebből az egészből! Drogozol,megvágod a csuklodat és én nem tudok elene semmit sem tenni!-mondta sírva.De nekem a szivem sírt nem a szemem és azt hiszem az szarabb!
-Én csak félek....-védtem meg magam.
-De én nem akarom hogy félj! Azt akaromhogy újból a mosolygos kislányom legyél! És ami Chadel történt...-szipogott anyám . De nem akartam semmit sem hallani már mikor megemlitette Őt! Fejemet a pármámra hajtottam és fülemre rátapasztottam a kezemet.
-Sajnálom! De holnap indulsz!-folytata tovább anyám. Várta a válaszom de nem volt erőm válaszolni.Letörölte könnyeit és pakolni kezdte a ruháimat.Mikor végzet kiment és becsukta maga után az ajtót! Mekora egy szerencsétlen vagyok! Talán igaza van anyának! Talán tényleg elkellene mennem Londonba? De ezel egy a baj:nem akarok menni....Amúgy a drogozást már abba hagytam! Csak Chad után kezdtem el. Mikor meghalt nagy üreséget éreztem belül! Tudom hülyeség volt de már nem tudom vissza csinálni! A kezemet pedig akor vágtam el mikor bevoltam lőve. Másnapra megbántam!