Legszivesebben csak aludtam volna egész nap.Ez az első napom Londonban de semmi kedvem hozzá!Nem akarom!Kényesen felkeltem és elmentem a SAJÁT fürdőszobámba ahol elvégeztem reggeli teendőim.(fogmosás,letusólás,smink készítés)Majd elmentem a garddrobomhoz és kiválasztottam aznapi ruhámat.Eldöntöttem magamban hogy nem fogom itthon tölteni a napot.
Tehát felöltöztem és újra gondolkozni kezdtem.Mit tegyek azért hogy haza mehessek?Kb.egy órán át gondolkoztam mikor megszomjaztam így lementem a konyhába inni.Mikor leértem mindenki elcsendesült és rám néztek.Viszont most egyel több szempár nézett rám nem mint tegnap.
-Figyú csak inni jöttem le de ha már azt sem lehet!-mondtam únottam majd megfordultam és felbagtattam a szobámba.Mérgesen becsaptam az ajtót és ledöltem az ágyra.Rossz érzések cikáztak a fejemben amit nem tudtam elfolytani.Pedig akartam.Esküszöm!Azt találtam ki hogy gonosz leszek így hamarabb vissza mehetek Chadhez.Játszadozni fogok a fiúkkal!!!
-Belly !Bemehetek?-kopogott az ajtómon Zayn.Ja,persze gyere csak nincs hozzád semmi kedvem.
-Aham!-dünyögttem.Majd nyilt az ajtó és beléptek rajta mind az 5-en.
-Sztem csak azt mondtam hogy te jöhetsz be!-mutattam Zaynre.Megrántotta a válátt és elmosolyodott.
-Beszélhetnénk?Úgy mint régen!-ült mellém Zayn.Távolabb másztam tőle és úgy válaszoltam:
-Nincs miről beszélni!
-Pedig igenis hogy van!-vált a hangja komolyá.Nehogy most kérjem bocsánatott!Már nem tudnék neki megbocsátani!Már nem!
-Nem tudok veled beszélni így jobb?-álltam fel és kiabálni kezdtem.
-Ne mond ezt!-állt fel ő is.Szemében láttam a könnyeit.Megsajnáltam de én is épp eleget sírtam MIATTA is!
-Zayn kérlek menj ki!-mutattam az ajtó felé.
-Nem!Ezt megkell beszélnünk!-makacskodott.
-Beszéljük meg?Zayn hányszor kértem hogy beszéljük meg?Hányszor hívtalak?Hányszor akartam kiönteni a szivem de te elkergették?Hányszor Zayn?Hányszor?-a végére már elcsuklott a hangom és kibugyant az első könnycsepp.
-Csak ne sírj!-jött közelebb hozám.De én megállítottam.
-Zayn !Ez nem jó ötlet!-sutogttam.Bólintott majd kiment.Lerogytam a földre és ott szipogtam de valaki felhúzott .Maga felé fordított.Mikor a szemébe néztem nem mozdultam,gyönyörű kék szemei voltak!Olyan mint a tenger víze.Elmosolyodott .Ahw,az a mosoly!Elájulok!
-Szia!Louis Tomlinson vagyok!Én is az 1D-ben játszom!-köszönt nekem csodaszép hangján.Bólintottam egy aprót és lesütöttem a szememet.Ajj,most teljesen leégettem magam előtte.
-Belly ,igaz?-mosolyodott el lágyan.
-Aha!-válaszoltam gyorsan majd leültem egy székbe.
-Fiúk menjetek Zayn után!-szólt oda a többi srácnak.Szép halkan kimentek.Louis leült velem szemben és csak engem nézett.Én nem mertem rá nézni.
-Szóval ha gondolod akkor én most kimegyek!-állt fel.De én utána kaptam és megállítottam.
-Kérlek ne!
-Rendben!-mosolygott.-Elmondod mi volt ez az egész Zayn-nel?
-Ja!-sóhajtottam.Majd elmeséltem neki az egész történetet.Chadet,a halálát,a rossz korszakom,Zaynt,a drogozást a bulikat,egyszóval MINDENT.Figyelmesen végig hallgatott ami nekem nagyon sokat jelentett.Hiszen Zayn már nem halgatt meg és kell valaki akinek kiönthettem a szivem.Ez a valaki pedig Louis volt!Talán azért épp neki mondtam el mert akkor éppen ő volt a közelemben.Lehet hogy egy idegennek is elmondtam volna , mindent.De akkor ott Louis volt!Igy ő tudta meg az egész életem...
