4.rész

Legszivesebben csak aludtam volna egész nap.Ez az első napom Londonban de semmi kedvem hozzá!Nem akarom!Kényesen felkeltem és elmentem a SAJÁT fürdőszobámba ahol elvégeztem reggeli teendőim.(fogmosás,letusólás,smink készítés)Majd elmentem a garddrobomhoz és kiválasztottam aznapi ruhámat.Eldöntöttem magamban hogy nem fogom itthon tölteni a napot.

Tehát felöltöztem és újra gondolkozni kezdtem.Mit tegyek azért hogy haza mehessek?Kb.egy órán át gondolkoztam mikor megszomjaztam így lementem a konyhába inni.Mikor leértem mindenki elcsendesült és rám néztek.Viszont most egyel több szempár nézett rám nem mint tegnap.

-Figyú csak inni jöttem le de ha már azt sem lehet!-mondtam únottam majd megfordultam és felbagtattam  a szobámba.Mérgesen becsaptam az ajtót és ledöltem az ágyra.Rossz érzések cikáztak a fejemben amit nem tudtam elfolytani.Pedig akartam.Esküszöm!Azt találtam ki hogy gonosz leszek így hamarabb vissza mehetek Chadhez.Játszadozni fogok a fiúkkal!!!

-Belly !Bemehetek?-kopogott az ajtómon Zayn.Ja,persze gyere csak nincs hozzád semmi kedvem.

-Aham!-dünyögttem.Majd nyilt az ajtó és beléptek rajta mind az 5-en.

-Sztem csak azt mondtam hogy te jöhetsz be!-mutattam Zaynre.Megrántotta a válátt és elmosolyodott.

-Beszélhetnénk?Úgy mint régen!-ült mellém Zayn.Távolabb másztam tőle és úgy válaszoltam:

-Nincs miről beszélni!

-Pedig igenis hogy van!-vált a hangja komolyá.Nehogy most kérjem bocsánatott!Már nem tudnék neki megbocsátani!Már nem!

-Nem tudok veled beszélni így jobb?-álltam fel és kiabálni kezdtem.

-Ne mond ezt!-állt fel ő is.Szemében láttam a könnyeit.Megsajnáltam de én is épp eleget sírtam MIATTA is!

-Zayn kérlek menj ki!-mutattam az ajtó felé.

-Nem!Ezt megkell beszélnünk!-makacskodott.

-Beszéljük meg?Zayn hányszor kértem hogy beszéljük meg?Hányszor hívtalak?Hányszor akartam kiönteni a szivem de te elkergették?Hányszor Zayn?Hányszor?-a végére már elcsuklott a hangom és kibugyant az első könnycsepp.

-Csak ne sírj!-jött közelebb hozám.De én megállítottam.

-Zayn !Ez nem jó ötlet!-sutogttam.Bólintott majd kiment.Lerogytam a földre és ott szipogtam de valaki felhúzott .Maga felé fordított.Mikor a szemébe néztem nem mozdultam,gyönyörű kék szemei voltak!Olyan mint a tenger víze.Elmosolyodott .Ahw,az a mosoly!Elájulok!

-Szia!Louis Tomlinson vagyok!Én is az 1D-ben játszom!-köszönt nekem csodaszép hangján.Bólintottam egy aprót és lesütöttem a szememet.Ajj,most teljesen leégettem magam előtte.

-Belly ,igaz?-mosolyodott el lágyan.

-Aha!-válaszoltam gyorsan majd leültem egy székbe.

-Fiúk menjetek Zayn után!-szólt oda a többi srácnak.Szép halkan kimentek.Louis leült velem szemben és csak engem nézett.Én nem mertem rá nézni.

-Szóval ha gondolod akkor én most kimegyek!-állt fel.De én utána kaptam és megállítottam.

-Kérlek ne!

-Rendben!-mosolygott.-Elmondod mi volt ez az egész Zayn-nel?

-Ja!-sóhajtottam.Majd elmeséltem neki az egész történetet.Chadet,a halálát,a rossz korszakom,Zaynt,a drogozást a bulikat,egyszóval MINDENT.Figyelmesen végig hallgatott ami nekem nagyon sokat jelentett.Hiszen Zayn már nem halgatt meg és kell valaki akinek kiönthettem a szivem.Ez a valaki pedig Louis volt!Talán azért épp neki mondtam el mert akkor éppen ő volt a közelemben.Lehet hogy egy idegennek is elmondtam volna , mindent.De akkor ott Louis volt!Igy ő tudta meg az egész életem...

3.rész

Mikor a repülő leszált Londonaan az utasok közül utólsóra száltam le! Nem volt kedvem az egész hülyeséghez miszerint Malik majd megváltoztatt! Mekora egy marhaság! Leérve megpillantottam egy kapucnis alakot kezében egy táblán az én nevem vilogott.
-Hű Malik és az ének meg a sikítozó csajszik hol vannak?-grimaszoltam mikor mellé értem de ő csak sóhajtott majd a válára vont.
-Én is örülök neked húgi!-mosolygot.
-Nem vagyok a húgod ezért ne hívj annak!-förmedtem rá.
-Régen szereted ha húginak neveztelek!-bigyesztette le alsó ajkát.
-Már nem vagyok régi!-motyogtam majd elmentem mellette.Csendben jött utánam majd beszáltunk egy taxiba.30 percet utaztunk mikor a taxi megállt egy csodaszép ház előtt. Egyből kiszáltam és bementem a házba. Belülről is csodaszép volt akárcsak kivüről! Nem sokára megérkezett Malik és a lépcső felől jött vagy 3 srác.Na valyon kik voltak? Tükörfiú barátai!
-Szeva szépségem ! Harry vagyok!-csókolt kezet önelégült fejel.
-Vagy göndörke!-mondtam fagyosantmire ő felhorkantott.
-Én Liam vagyok szia!-mosolygot kedvesen.És fére lökte göndörkét.
-Én Niall! Amúgy tudsz katát csinálni?-vonta fel a szemöldökét kérdőn.
-Szőszke soha életemben nem csinálok neked kaját!-bunkozttam.
-Na szóval ő itt Belly! Az unókatesóm! Bell ,ők itt a barátaim!-mutogatott Zayn.
-Leszarom! Szoba?-kérdeztem Maliktól. Elegem van ebből a szituból! A srácok érdekesen néztek rám mire vágtam egy fancsali képet.
-Úgy értem hova pakolhatok le?-sóhajtottam.
-Gyere megmutattom!-indult el Malik a lépcső felé.Bevezetett egy tágas gyönyörű szobába. Ledobtam a táskáimat az ágyra majd levettem a csukám.
-Malik végig akarod nézni ahogy átöltözöm?-kérdeztem gúnyósan . Ő szomorúan kiment.Nem értem miért ilyen? Ő nem az a fiú akinek kiöntötem a szivem ha valami bántott! Változtam,változott! Mindig számíthatam rá deő elárult mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá.Chad halálakor!Én ezt nem tudom neki megbocsátani.Sehogyansem!És még ő mérges rám?Ennek fordítva kéne lennie!

2.rész

Reggel elég hamar felkeltem mert féltem Londontól.Nem akartam elhini hogy tényleg mennem kell! Pedig 13 évesen minden vágyam London volt.Szeretem volna eljutni és megnézni j várost de sosem jött össze! És most hogy nem akarok menni ,mehetek! Félve indultam le a konyhába.Nem akartam menni és reménykedtem bene hogyanya meggondolta magát.
-Szia kicsim! Indulhatunk?-jelent meg mögöttem és semmit mondó arccal végig mért.
-Nem gondoltad meg magad?-suttogtam.
-Nem!-hangja mint az ostor úgy csapotmeg. Nem! Eza szó megváltoztatja az egész életemet!
-Hová küldesz?-néztem rá.Valahogy semmi kedvem sincs egy elvonora menni!
-Az únóka tesódhoz! -harapott ajkába.Szerintem nem hallottam jól és tisztán! Áááá!Zayn Malik tükörfiú az én idíóta únókatesóm!Na azt tuti nem!
-Inkább az elvonó!-néztem rá könyörgön de nem halgatott rám hanem helyette kivonszolt a reptére! Franc!
-Belly Zany vigyázni fog rád!-ölelt meg anya és apa a reptéren.
-Miközben a haját csinálja vagy mikor énekel?-gúnyolndtam.
-Ne gonoszkodj!-förmedt rám apa.
-Honnan veszítek hogy Zany miatt megváltozom?-néztem rájuk értetetlen fejel.
-Bizunk benne!-mosolyodott el lágyan anya.
-Mened kell kincsem!-öleltek át.Fogtam és elmentem ! Nem hiszem el hogy mit csinálok! Lehetetlen hogy én ebbe belementem! Felérve a repülőre elővettem a telefonom és a Chadel készült fotókat kezdtem nézegettni. Szivem össze szorult és könnyezni kezdtem. Nem hagyhatom itt Chadet ő már az életem része!

1.rész

-És mész Londonba....
Na nem anyámnak teljesen elment az esze! Én és London? Két külön világ! És az is marad!
-Hallod amit mondok?-förmedt rám anyám.
-Azt láttom hogy nyitod a szád ,de a hangok .Hát nem világosak!-nevettek a képébe.
-Na pont ezért fogsz menni!-sóhajtott fel. Látam rajta hogy komolyan gondolta de valahol belül nem akartam elhini! Anya megcsóválta a fejét és kiment. Magam elé néztem és gondolkozni kezdtem. Változni pedig nem fogok! Tudom kellene sőt biztos kellene hisz meleg a lábam allatt a talaj ! De. Nem.Tudok. Talán valamire várok ! Valakire! De inkább a halálra hogy együtt tudjak lenni Chadel! Nekem rá van szükségem!Másra nincs,főleg Londonra nincs! És anyám ezt
miért nem képes felfogni?
-Ebből elég!-jött be a szobámba anyám egy bőrőndel a kezében.
-Te kiakarsz dobni?-csuklótt el a hangom. Nem hiszem el hogy lehet anyám ilyen?
-Nem! Csak elegem van ebből az egészből! Drogozol,megvágod a csuklodat és én nem tudok elene semmit sem tenni!-mondta sírva.De nekem a szivem sírt nem a szemem és azt hiszem az szarabb!
-Én csak félek....-védtem meg magam.
-De én nem akarom hogy félj! Azt akaromhogy újból a mosolygos kislányom legyél! És ami Chadel történt...-szipogott anyám . De nem akartam semmit sem hallani már mikor megemlitette Őt! Fejemet a pármámra hajtottam és fülemre rátapasztottam a kezemet.
-Sajnálom! De holnap indulsz!-folytata tovább anyám. Várta a válaszom de nem volt erőm válaszolni.Letörölte könnyeit és pakolni kezdte a ruháimat.Mikor végzet kiment és becsukta maga után az ajtót! Mekora egy szerencsétlen vagyok! Talán igaza van anyának! Talán tényleg elkellene mennem Londonba? De ezel egy a baj:nem akarok menni....Amúgy a drogozást már abba hagytam! Csak Chad után kezdtem el. Mikor meghalt nagy üreséget éreztem belül! Tudom hülyeség volt de már nem tudom vissza csinálni! A kezemet pedig akor vágtam el mikor bevoltam lőve. Másnapra megbántam!

Prólólógus

Érezni.Szeretni. Szenvedni. Talán ezekre a szavakra a legjobb szó az igaz szerelem! Én Belly Warks éreztem már ilyet! De egy nap tönkre tett mindent! A legszőrnyübb rémálmomban sem gondoltam volna hogy ez fog velem történi. Nem tudtam hogy ennyi szenvedés várhat egy 17 éves lányra. De hogy nemcsak sajnálatott érezettek mondok valami mást! Voltam nagyon boldog! Talán a legboldogabb ezen a földön. Még lehetek boldog ? Kérdem magamtól minden egyes nap. Még lehetek igazán szerelmes? Hát,a második kérdésben nem vagyok biztos! Mikor ébren vagyok vagy mikor alszom,eszek,bulizok nem vagyok önmagam! Próbálom de nem megy! Sehogysem! Chad halála óta vagyok ilyen! A szerelmem halála óta! Az érzéktelenségem nem csak rám hat hanem a szüleimre is! Barátok! Ja,nekem olyanok nincsenek! Vagyis voltak csak mikor Chad elment nem foglalkoztam velük! Nekik a legnagyobb próblémájuk az volt ha nem tudtak vásárolni menni. Nekem viszont ennél nagyobb gondjaim voltak! Fájdalmasabbak! Ennyi a nagy bemutatkozásom! Nem egy tündérmese! Értem nem jön a herceg fehér lóvon mert értem már eljött csak meghalt! Tehát valóság! Itt bent ülök a szobánban zenét halgatva! Persze max hangerőn dübőrőg a zene de nem tudd érdekelni anyám kiabálása hogy halkítsam le. Nem fogom!
-Belly az isten szerelmére halkíts!-rontott be a szobámba anyu elég mérges fejel.
- Nincs hozzá kedvem!-vontam válat de anya mérgesen elkezdett papólni a FONTOS kötelezetségeimről! Már kivülről fújom az egész szart! De egy mondat megcsapta a fülemet,a hátam borsozni kezdet ,kiabálni lett volna kedvem!
-És elmész Londonba......